Március 8.
A Nemzetközi Nőnapot majd egy évszázada ünnepeljük.

Az első Nemzeti Nőnapot 1909-ben az Egyesült Államokban tartották, a dátumot február utolsó napjára igazítva. 1910. augusztusában Koppenhágában Clara Zetkin javaslatára született meg a Nemzetközi Nőnap gondolata, annak emlékére, hogy 1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és munkaidő csökkentésért. A gondolatot egyhangúlag támogatta a kongresszus, de pontos dátumról ekkor még nem határoztak.  
1914-ben, az orosz nők február utolsó vasárnapján (az Oroszországban akkor használt Juliánusz naptár szerint február 23-án, ami a Gergely-naptár szerint március 8-a) kenyérért és békéért tüntettek. Négy nappal később a cár lemondásra kényszerült, és az ideiglenes kormány megadta a nőknek a szavazati jogot.

Magyarország  a nőnapi felhíváshoz 1913-ban csatlakozott, és első alkalommal 1914-ben szerveztek országszerte rendezvényeket.
Mára ez a harcos eredet a nők köszöntésévé szelídült. A fordulatot követően, mintha valami előző rendszerből itt ragadt és mesterségesen kitalált ünnepről lenne szó, majdnem feledésbe merült ez a hagyomány, pedig az elmúlt száz évben az egyenjogúság terén elért eredményekkel a nők korántsem lehetnek elégedettek.

Az ENSZ adatai szerint a világon végzett összes munka kétharmadát nők végzik – ám a világ jövedelmének tíz százalékáért. A politikai életben, és vezető pozícióban sem találjuk meg az egyenlőséget. Az Európai Statisztikai Hivatal adatai szerint a nők átlagban iskolázottabbak, mint a férfiak, ennek eredményét azonban nem látjuk sem a munkahelyen betöltött pozíciójukon, sem a fizetésükön. Az Európai Unió diákjainak 55 %-a nő, de a menedzserként dolgozók között csupán 32 %-ot tesznek ki a női nem képviselői.
Az Európai Unióban 2010-ig 6 millió új munkahelyet kellene létrehozni külön a nők számára ahhoz, hogy uniós szinten elérje a 60 százalékot a nők munkavállalási aránya. A nők foglalkoztatásában Svédország jár az élen, 72,4 százalékkal, őt Dánia követi 72 százalékkal, majd Finnország következik 65,4 százalékkal. A legnagyobb lemaradásban a déli országok vannak: Spanyolország 43 százalékkal, Olaszország 41,1 százalékkal, és leghátul Görögország kullog, 40,9 százalékkal.

Magyarországon a nők foglalkoztatottsági adatai igencsak közel állnak a lista végén kullogó déli országokhoz. 2003. végén a magyar nők 44,7 százaléka volt aktív foglalkoztatott, míg körükben 5,5 százalékos munkanélküliséget regisztrált a KSH. E szerint a statisztika szerint a  magyar nők csoportján belül a legelőnyösebb foglalkoztatási helyzetben a 40-45 év közöttiek vannak, itt az arány 71,6 % .

A nőknek átlagosan 16-23 százalékkal többet kellene keresniük ahhoz, hogy kiegyenlítődjön a merőben nemi hovatartozásból fakadó jövedelemkülönbség. A nők sokkal jobban ki vannak téve az elszegényedés veszélyének, mint a férfiak, főleg az idősebb nők és a gyermeküket egyedül nevelők – vélik a szakértők.

vissza...