„Egy betegség gyógyítása lehet teljesen személytelen;
egy beteggel való törődésnek azonban teljesen személyre szabottnak kell lennie.”
(F. W. Peabody)

„ Az év onkológusa 2008. – az én orvosom”  Dr. Dollinger Gyula díj a kiemelkedő munkát végző onkológus orvosoknak.

Kiszolgáltatottság – elesettség – félelem!

Leginkább ez a három szó jellemezheti azt az állapotot, amikor egy beteg onkológushoz kerül. Ha egy orvos kezelni tudja ezt a hármas érzelem-egységet, akkor az igazán komoly orvosi és egyben emberi teljesítmény.
  
„ Az év onkológusa 2008. – az én orvosom” címen küldhették be történetüket azok a betegek, akik kezelőorvosukat munkájuk és hozzáállásuk alapján a Dr. Dollinger Gyula díjra méltónak találtak.   

Az ünnepégen részt vett Dr Székely Tamás miniszter úr, Dr. Vasváry Artúrné és Rozványi Balázs a Magyar Rákellenes Liga nevében adta át a díjat, Prof . Dr. Kásler Miklós is szólt a résztevőkhöz és Kautzky Armand művész úr szavalt és idézett a betegek gondolataiból.

„ Az év onkológusa 2008 – az én orvosom” díjat Dr. Lővey József az Országos Onkológiai Intézet radiológus főorvosa kapta. Bár nincs II. helyezett, de fontos megemlítenünk Dr. Páli Katalin onkológust is, aki szintén sokak szemében volt a legjobb.  Mivel III. helyezettek sincsenek, azért csak köszönjük meg Prof. Dr. Bodoky Györgynek, Dr. Marázi Lászlónak és Dr. Telekes Andrásnak is áldozatos munkájukat, nagyon sokan szavaztak rájuk is. A teljes listát névsor szerint megtekinthetik a www.rakliga.hu weboldalon. Fontos megemlítenünk Baróczky Tímea és Sarai Ágnes asszisztensek nevét is. Igaz, a pályázat az onkológus orvosokról szólt, de a betegek nem csak az orvosok, hanem az ő segítőik munkáját is dicsérték, hiszen mint Dr Lővey József a díj átadásakor is hangsúlyozta: az onkológia nem a magányos farkasok területe.
Gratulálunk Nekik, és köszönjük áldozatos munkájukat!

Szorongás, türelmetlenség, aggódás, félelem, jaj, csak ne az legyen a diagnózis, amire gondolok….Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok járnak azoknak a fejében, akik valamelyik kórház onkológiai osztályán várakoznak.

Hogy tudom ezt a sok beteget ma megvizsgálni, ellátni; mikor fogok ma hazaérni a családomhoz; jaj de sok mindenkinek kell ma is rossz hírt mondanom; nagyon fáradt vagyok…Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok járnak reggelente az onkológiai osztályokra érkező orvosok fejében.
S az eredmény? Talán azt gondolhatnánk, talán azt halljuk sokfelől, hogy panasz, problémák özöne, nehézségek…Elégedetlen betegek, fáradt orvosok és nővérek, döcögve működő egészségügy… Talán sokszor igaz is…

A Magyar Rákellenes Liga „Az év onkológusa 2008. – az én orvosom” című pályázatával mégis szeretne erre rácáfolni. Ha igaz is, az előbb említett sok gond, nehézség, probléma, mégis vannak orvosok, akik ezek között a nehezen elviselhető keretek között is úgy tudnak jelen lenni a kórházi osztályokon a betegek között, hogy gyógyítják őket, nemcsak orvosi értelemben. Azt teszik lehetővé betegeik számára, hogy ezt a betegséget ne veszélyként, hanem esélyként, egy jobb, emberi értelemben teljesebb életként élhessék meg.
Hogyan érik ezt el? Valljanak erről a pályázók, akiknek az írásaiból merítettük a következő gondolatokat:

Mit lehet ehhez hozzátenni? Azt hiszem semmit.
Köszönjük Önöknek, hogy újra megmutatták: ezt így is lehet, és csak így érdemes.

Dr. Dollinger Gyula élete és munkássága

A Magyar Rákellenes Liga 1993-tól kezdve évente Nemzeti Rákellenes Napot szervez április 10-én dr. Dollinger Gyula (1849-1937) sebészprofesszor, egyetemi tanár születésnapján.

„Életem legnagyobb része két forradalom közt folyt le. A keresztlevelem szerint 1849-ben, április 10-én, édesapám hiteles följegyzése szerint azonban április 8-án, húsvét vasárnapján születtem.”

„Egynéhány testvérem kicsi korában halt meg és velem heten maradtunk életben. Közülük a 70. évet egyedül én értem el, mindig én voltam a legerősebb, duzzadó egészségemben a legpirosabb.”

Dr. Dollinger Gyula 1875-ben Pesten orvos- és sebészdoktori, majd 1877-ben ugyanitt szülészmesteri oklevelet szerzett. Közben már 1874 júniusától tanársegéd a kórszövettani tanszéken, majd 1876-77-ben műtőnövendék Kovács József professzor sebészeti klinikáján. 1882-ben külföldi tanulmányútra indult német, francia és angol sebészeti és ortopédiai intézetekbe. Ugyanezen évben Budapesten a testegyenészet (ortopédia) tárgykörében magántanári képesítést szerzett. 1889 áprilisától az Irgalmasrend budai kórházának műtője,

1891-től ugyanitt a sebészeti osztály kinevezett műtőorvosa. 1891-től rendkívüli, 1897-től nyilvános rendes tanár a budapesti Orvoskaron, egészen 1919-es nyugdíjba vonulásáig. Az ortopédia hazai megalapozója, külföldön is elismert szaktekintély volt.

Dollinger maradandót alkotott, iskolát teremtett a sebészeti tevékenység fejlesztése és az újabb technikák bevezetése terén. Jelentős szervezőmunkája segítette a klinikai tevékenységet, az egyetemi oktatást és az orvostovábbképzést. Merész újító volt, a modern magyar sebészet első reprezentánsa, a hazai ortopédiai sebészet megteremtője. Korának minden újításával lépést tartott. Klinikáján a hassebészet, az agysebészet, a mellkassebészet, az urológia és a modern orthopédia a mindennapi tevékenységek körébe tartozott.

Nevéhez fűződik az önkéntes ápolónői intézmény megszervezése a Vöröskereszten belül és az első magyarországi epekőműtét. Az I. világháború alatt kórházat, utókezelőt és művégtaggyárat szervezett. Több éven át volt elnöke a Budapesti Orvosegyesületnek, a budapesti, majd az Országos Orvosszövetségnek.

Ugyancsak Dollinger Gyula nevéhez fűződik az Országos Rák Bizottság megalakítása 1902-ben, a dohányzás és rák összefüggésének hangsúlyozása, illetve a rák-regiszter, azaz a magyarországi rák-megbetegedések tudományos szempontból történő orvosi feldolgozásának elindítása.

„Engem akkoriban a rákbetegség kérdése vonzott. Az angol és a német rákstatisztikák után érdeklődtem a rákbetegségnek hazánkban való elterjedése iránt. Az ügynek megnyertem Vargha Gyula dr.-t, az Országos Statisztikai Hivatal igazgatóját és ő kieszközölte az országgyűlés engedélyét, hogy a vezetése alatt álló intézet az erre vonatkozó adatgyűjtést felvehesse hivatalos programjába. A beérkezett adatok táblázatos csoportosítását a hivatal végezte, számomra pedig fennmaradt azok tudományos feldolgozása orvosi szempontból. Ez a munka a rákbetegséggel kapcsolatos többirányú működésre indított. Ezek egyike volt a magyar rákkongresszus, amelyet, mint annak elnöke rendeztem és a budapesti királyi orvosegyletben egy állandó rákbizottság szervezése. Ez irányú működésem folytán kerültem összeköttetésbe a


Nemzetközi Ráktársasággal, amelynek később alelnöke lettem, amely úgy, mint több nemzetközi tudományos társaság, a háború folytán megszűnt.”

„A klinikámon a rákbetegség műtéti technikáját különös tanulmány tárgyává tettük. Pólya Jenő és Navratil Dezső műtőnövendékeim a fejen fellépő rákok gyógykezelésénél különös fontosságú nyaki nyirokutakat és nyirokcsomókat tették anatómiai tanulmányaik tárgyává és dolgozatukat közzétették, nekem pedig sikerült a Nemzetközi Sebészkongresszus 1908. évben Brüsszelben tartott kongresszusának főprogrampontjául a rák gyógykezelését elfogadtatni. A kongresszuson beszámoltam a klinikámon végzett rákműtéteknél elért közvetlen és késői eredményekről, valamint rákkiállítást is rendeztem, amely számos készítmény és táblázat bemutatásával a rákkezelés akkori állását illusztrálta.”

1910-ben a Párizsban tartott kongresszuson jelentést lett az egyes államokban felvett rákstatisztikák eredményeiről.

„Mihelyt a rádium hatása a rákbetegség helybeli kezelésére nyilvánvalóvá lett, attól fogva mint becses segédtényezőt használtuk, amellett azonban a Röntgen-sugaras gyógykezelés is folyt. Akkoriban még a Röntgen-sugarak veszélyessége alig volt ismeretes és az ellenük való védekezés egyáltalában nem volt kidolgozva, így a sugarak a vezetésem alatt álló klinikán is követeltek áldozatot, dr. Holzwarth Jenőt.”

„Az orvos és így a sebész is szakmájának művészeti magaslatára akkor emelkedik, hogyha tudományának jó megalapítása után minden egyes betegének gyógyítása közben nem sommásan jár el, hanem tudva, hogy minden egyes individuum különbözik a többitől és hogy azért a beteg elváltozások is minden egyes esetben részleteikben különböznek, gyógyító beavatkozásait ezen individuális eltérések szerint módosítja. Élvezni a munkáját csak a művész tudja, a napszámosnak a munka nyűg.”

2009. 05. 13.

vissza...