|
Tabu?
Tavaly évvégén sajtóbeszélgetést rendezett a Tegyünk az Egészségért Alapítvány. A téma egy olyan betegség, amiről nem szívesen beszélünk, pedig sokak életében jelen van, mégis tabu témának számít. Legalább 500-600 ezer, (Szonda Ipsos 2001-es felmérés), más becslések szerint akár egy millió ember is küzdhet Magyarországon az inkontinenciával.
Küzdelem, mert bár a betegség nem jár fájdalommal, akár évekig is titkolható, de az érintett és családja életét, életminőségét alapvetően befolyásolhatja. Beszéljünk hát róla!
Az inkontinencia gyakrabban fordul elő nők körében, kisebb számban ugyan, de a férfiaknál is jelentkezhet a betegség. Megdöbbentő statisztikai adat, hogy a nők mintegy 40 %-a, 30 éves kor alatt már találkozott az inkontinencia betegséggel.
2009-ben a Nemzetközi Kontinencia Társaság és az Inkontinens Betegek Világszövetsége (WFIP) 38. kongresszusát Kairóban tartotta, Dr. Simon Zsolt urológus szakorvos, számolt be az ott elhangzottakról. A WFIP adatai szerint a Világ 7 milliárd fős népességéből másfél milliárd ember szenved inkontinenciában. Inkontinencia Betegegyesület adatai szerint hazánkban a betegek száma eléri az 1 millió főt, de az inkontinensek hozzátartozóival együtt a magyar lakosság 30%-a tekinthető érintettnek.
A Klinikai vizsgálati adatok szerint 21%-kal több a hiperaktív hólyagú betegek közt a húgyúti fertőzés és 2,3-szer több a csonttörés, mint a nem hiperaktív hólyagú betegeknél. A bőrbetegségek kezelése, a szükséges orvosi kontrollvizsgálatok, a húgyúti fertőzések, a sietés miatt bekövetkező elesések, csonttörések a betegek esetében másodlagos kiadást jelentenek. – hangsúlyozta Dr. Simon András
A nők 67%-ának véleménye szerint napi életükbe beépülve befolyásolják életvitelüket, mégis igen alacsony azok száma, akik orvoshoz fordulnak a problémával, holott számos új, hatékony kezelés, terápia áll rendelkezésre.
Mi a vizeletinkontinencia? Önkéntelen vizeletvesztés, ami alkalmatlan helyen és időben történik. Betegséggé akkor válik, mikor a beteg életvitelét, szociális közérzetét zavarja. Nem önálló betegség, inkább a háttérben megnyilvánuló rendellenesség megnyilvánulása. Számtalan betegség velejárójaként léphet fel, így az orvostudomány több területét is érinti. Pl. nőgyógyászat, az urológia, a rehabilitáció, az ideg-elmegyógyászat és a gerontológia.
Milyen típusai vannak az inkontinenciának?
Késztetéses inkontinencia: Tünete a váratlanul jelentkező vizelési inger. Az erős vizelési inger esetén a húgyhólyag feletti kontroll elvesztése, melynek következtében az akaratlanul húzódik össze, és a vizelés addig tart, amíg a hólyag ki nem ürül. Az orvoshoz fordulók közel fele szenved ebben a betegségben. Hátterében gyakori a hiperaktív hólyag nevű betegség jelenléte.
Túlfolyásos inkontinencia: krónikus vizelet visszatartás esetén fordul elő, mikor a beteg nem képes a húgyhólyag normális kiürítésére. Ennek oka leginkább valamilyen elzáródás, melyet pl. prosztata megnagyobbodás okoz. A hólyag túltöltődése állandó vizeletszivárgást okoz. Az elzáródás megszüntetése visszaállítja a normális vizelési szokásokat.
Stressz inkontinencia: Fizikai aktivitásra, ugrálásra, köhögésre, nevetésre jelentkező vizeletcsepegés. Nők körében gyakran fordul elő, főleg szülés után.
Teljes inkontinencia: a húgyhólyagürülés kontrolljának teljes hiánya a záróizmok funkcióképtelensége miatt.
Kevert inkontinencia: az ismertetett típusok együttes megjelenése
Milyen megoldások segíthetnek az inkontinencia gyógyításában?
1. Életmód-változtatás: Az elhízás az inkontinencia rizikótényezője. Fontos a normál testsúly fenntartása. Lefekvés előtt ne fogyasszunk sok folyadékot.
2. Óvakodjunk a nehéz tárgyak emelésétől, sportolás közben is figyeljünk rá minél kevésbé terheljük ezen területet.
3. A dohányzással is összefüggésbe hozható az inkontinencia, mert az erős köhögés következtében is létrejöhetnek az inkontinenciához vezethető elváltozások.
4. Kiváló eszköz a gátizom tréningje, amit egy rövid tanfolyamon elsajátíthatunk, és később napi rendszerességgel gyakorolhatunk.
Mi a teendő? Hová lehet fordulni vizelettartási zavarokkal?
Első lépésként a háziorvoshoz kell fordulni, aki nőgyógyászhoz, urológushoz, neurológushoz küldi a beteget a diagnózis meghatározását a szükséges terápia, kezelés követi.
ai
vissza...
|