A pozitív jövőkép - és a pozitív énkép - óriási ereje
("A torzított tükör: az én - képünk hatalma")

Ha egy személynek, szervezetnek, gyermeknek, vagy akár országnak, nincs pozitív jövőképe és énképe, akkor óriási veszélyben van...

Ha benéznénk egy kórház szülészeti osztályára és látnánk a csecsemőket egymás mellett a kis ágyikóikban feküdni, csodálkoznánk, mennyire hasonlóak. Vajon, ha 35 évvel később találkoznánk velük, milyenek lennének?
Vannak emberek, akik két kézzel megfogják az életet, és a legtöbbet hozzák ki belőle. Sikeres üzletemberek, kiváló szülők, tanárok stb. Mások alkohol-, vagy drogfüggőségtől szenvednek, vagy egyszerűen nem jól működik az életük... Néhányan nem lennének ott a találkozón... Ők talán véget vetettek az életüknek, mert nem bírtak a fájdalommal, a kétségbeeséssel, vagy a tehetetlenségükkel megbirkózni. Lehet, hogy betegség, függőség vagy depresszió miatt nem jöttek el, vagy börtönben vannak...

Elgondolkodtató, vajon mi okozhatta azt, hogy azok a gyerekek, akik látszólagosan olyan egyforma, egyenrangú helyzetből indultak, ennyire különböző eredményeket értek el harmincöt év alatt? Lehet talán egy részét a genetikára fogni, de a tapasztalat nem azt mutatja. A legfontosabb tényező, mely meghatározza, hogy a gyermekek boldog és sikeres emberekké nőjenek fel, az, hogy van-e önbecsülésük.
Az önbecsülés az az érzés, hogy szeretetreméltónak, illetve kompetensnek tartjuk magunkat. A gyerekeknek elsősorban arra van szükségük, hogy elfogadják és szeressék őket. Ezt a szeretetet tanulják meg továbbadni a világnak.

Öntisztelet a legnagyobb ajándék, amit a gyermekeinknek adhatunk. A legfontosabb azt tudni, hogy az önbecsülést a gyerekekben legfőképpen a szüleikkel való kapcsolatuk minősége fejleszti ki. Mivel a gyermekek közvetlenül nem látják önmagukat, a szülők "tükrök" a gyermekeik számára: amit visszatükröznek nekik, az válik öntiszteletük alapjává. Ez befolyásolja majd életük minden területét, párkapcsolataik minőségét, sikereiket és kudarcaikat. Fontos, hogy mit jelzünk gyermekeinkek, mert ők úgy látnak bennünket, szülőket kiskorukban, mint isteneket. Úgy vélik, ahogyan bánunk velük, úgy érdemlik meg. "Amit mondtok rólam, olyan vagyok." Amikor egy gyermeket elfogadással, szeretettel kezelnek, ő is elfogadja, szereti önmagát és egészségesen fejlődik az önbecsülése. Amikor rossz bánásmódban részesül, akkor önmagát hibáztatja, meg van győződve róla, hogy ő a "rossz".

Egészséges énképük kialakításához fontos, hogy mit hisznek magukról. Ezerszer könnyebb lerombolni egy gyermek önbecsülését, mint megpróbálni azt lassan újra felépíteni... Vegyük komolyan, hogy mit jelzünk gyermekeinknek, mert mindennek,amit kifejezünk nekik, óriási következménye van...

Sok szerettel, Enüd McGiffert

vissza a cikkekhez