Gyógyászat * Prevenció * Wellness - egészségére magazin

A limfómáknak számos típusa különíthető el szövettanilag és klinikai viselkedés alapján.

A Hodgkin-limfóma, amely nevét egy hasonló nevű orvosról kapta, az egyik legsikeresebben kezelhető daganatos betegség. A betegek 75-80%-a az elsődleges kezeléssel meggyógyítható. Előfordulása stabil, növekedést nem mutat, szemben a non-Hodgkin-limfómák növekvő gyakoriságával.

A non-Hodgkin limfóma osztályozásához számos körülményt értékelnek. Ennek egyszerű, de eredményes módszere két osztály létrehozása volt: az ún. indolens (lassú növekedésű forma) illetve agresszív (gyors növekedésű forma).

Az indolens non-Hodgkin limfóma kezdetben nem okoz tüneteket és jó ideig rejtve maradhat. Sokan a diagnózis után hónapokig vagy akár évekig nem igényelnek kezelést. A kezelés összezsugorítja, sőt, akár el is tüntetheti a daganatot, tünetmentességet, más néven „remissziót” eredményezve. Azonban gyakran következik be a betegség kiújulása, amikor további kezelés válik szükségessé.
Az agresszív non-Hodgkin limfóma gyakrabban okoz tüneteket, gyors lefolyású, rendszerint azonnal kezelni kell. Bár az „agresszív” szó félelmetesen hangzik, ezek a limfómák igen jól reagálnak a kezelésre, nagyobb valószínűséggel következik be teljes gyógyulás ezekben az esetekben.

A limfómában található kóros sejtek fajtája szerint szövettanilag a főleg ún. B-sejtes vagy T-sejtes limfómákat különítenek el.

A legtöbb non-Hodgkin limfómás betegnek kóros B-sejtjei vannak, azaz B-sejtes limfómája van. Ha a beteg nyirokcsomók szövettani vizsgálata azt mutatja, hogy a nyirokcsomók megőrizték normális szerkezetüket, a limfóma follikuláris. Ha nem, akkor a limfóma diffúz. A kóros sejtek felszínén található jelek további segítséget jelentenek a limfóma típusának meghatározásához és a legjobb kezelés kiválasztásához.

Nincs két egyforma non-Hodgkin limfómás beteg. Még az azonos típusú vagy stádiumú betegségben szenvedők sem ugyanazt a kezelést kapják és a prognózisuk sem egyforma. Ha az indolens non-Hodgkin limfóma diagnózisa idején nincsenek tünetek, a betegek rendszerint nem igényelnek azonnali kezelést, számukra a „várakozz és figyelj” taktika ajánlott.

A néhány nyirokcsomóra lokalizálódó formában a terület besugárzása jelenti a kezelést. A leggyakoribb kezelés a kemoterápia, amit gyakran immunterápiával kombinálnak. Alkalmazzák még a monoklonális antitest kezelést önmagában, a nagydózisú kemoterápiát, ami után csontvelő transzplantációt végeznek. Bár nem lehet megjósolni, hogy az egyes betegek hogyan fognak reagálni a kezelésre, az indolens non-Hodgkin limfóma késői stádiumában lévő betegek 75%-a tünetmentessé válik. A betegségnek ebben a formájában a kezelés dacára jellemző a betegség kiújulása. Az agresszív non-Hodgkin limfómás betegeket általában kemoterápiával kezelik, immunterápiával kombinálva. A lokalizált betegség kezelésére sugárterápiát alkalmaznak. Bár az agresszív non-Hodgkin limfóma gyorsan nő, a gyógyulás esélye aránylag magas.

A krónikus limfocitás leukémia (CLL) tünetmentesen kezdődik, lassan fejlődik, sokszor csak a vérkép vizsgálatakor derül ki, hogy a limfociták száma a kelleténél magasabb, mivel a megváltozott funkciójú sejtek felszaporodnak. A baj évek múlva akkor tűnik fel, amikor a beteg nyakán nagyobb, fájdalmatlan nyirokcsomók jelentkeznek. Később máj-, lépnagyobbodás, vérszegénység, vérlemezke-szám csökkenés mutatható ki, mellettük fáradékonyság és fertőzések iránti fokozott hajlam a vezető tünet.

Az érintetteknél éjszakai izzadás, fogyás, fertőzés nélküli lázas állapot is tapasztalható. A betegség lefolyása a kóros limfociták korai fejlődési szakaszában kialakult genetikai eltéréssel magyarázható, van akinél kb.8 év, másnál lassabb, az átlagos túlélési idő 25 esztendő. Sok esetben a betegség eleinte nem igényel kezelést, csak megfigyelést. A CLL ugyan egyelőre nem gyógyítható, de megfelelő kezeléssel hosszú ideig egyensúlyban tartható. Az alapkezelés része a kemoterápia,amelyet újabban immunterápiával egészítenek ki. A kezelés célja az alapbetegség háttérbe szorítása, a hosszabb túlélés, jó életminőség mellett a tünetek megszüntetése.