Beszéljünk a Karácsonyról… és a szeretetről...

Kedves Olvasóim!  Beszéljünk arról, hogy mit jelent valóban adni és kapni, és hogy hogyan adjunk és kapjunk feltétel nélküli szeretettel.  Arról is,  hogy hogyan építsük be a mindennapi életünkbe a szeretetet, hogyan gyakoroljuk a szeretetet, és ne csak olvassunk, beszéljünk, vagy prédikáljunk róla.  És beszéljünk arról, hogyan lehet  a Karácsonyt úgy ünnepelni, hogy a szokásos fáradalmakat, hajszát, kimerültséget és ingerültséget inkább az öröm, szeretet, derű és boldogság váltsa fel.

Mit jelent a legtöbbünk számára a Karácsony?  Vajon azt, hogy az  a Szeretet ünnepe, mely különös lehetőséget ad arra, hogy újból tudatosítsuk magunkban, hogy mi az életünk és kapcsolataink lényege?  Mely arra is lehetőséget ad, hogy felújítsuk magunkban azt a sok szeretetet, mely bennünk “lappang”, mely nem mindig eléggé jut kifejezésre, és melyet túl gyakran elnyomunk?  Az az ünnep, mely esélyt ad arra is, hogy ajándékokat adjunk és kapjunk, és mindkettő által szeretetünket gyakorolhassuk.  Mit gondolnak, Kedves Olvasóim?

Nagyon remélem, hogy már alig akad Önök között olyan, aki nem gyakorolja tavaly Karácsonyi cikkem tanácsait!  De a biztonság okából megismétlem őket, abban a reményben, hogy minden évben többen és többen fogják azokat követni:
 
1.  Először is azt javasolom, hogy ajándékainkat lehetőleg nyáron vegyük meg, vagy legalább is jóval Karácsony előtt.  Az olyan “ajándékok”, melyeket utolsó pillanatban ide-oda rohangálva, hajszoltan veszünk meg, általában nem szeretetből fakadnak, hanem elvárásoknak akarnak megfelelni. Sokan azért adnak, mert úgy “illik”, mert azt mások elvárják, mert “muszáj”... Ennek azonban kevés köze van a szeretethez.

2.  Otthonunkat tavasszal, nyáron, ősszel, vagy januárban takarítsuk, tisztítsuk, tegyük ragyogóvá, illetve bármikor, amikor kedvünk kerekedik rá, csak ne Karácsony előtt!  Mire jó az a sok sikálás, függönymosás, ablaktisztítás és porszívózás, és a jó ég tudja, mi minden más szükségtelen fáradozás, ha az az eredménye (már pedig általában az), hogy kimerülten, rosszkedvűen, ingerülten töltjük Karácsonyt, összeveszünk valakivel a családban, rámordulunk a gyerekekre, hogy legyenek már csendben, párunkkal összekapunk a fa felállításával vagy díszítésével kapcsolatosan, és közben elfeledkezünk a szeretetről.  Még azt is javasolom, hogy Karácsony előtt ne is süssünk, főzzünk napokig a végkimerülésig, ha annak ára a fáradtság, a feszültség és a jókedv  elsorvadása.  Kedves Olvasóim:  nem éri meg!  Egy negyede is elég lenne, sőt még a negyede nélkül is nagyon boldog lehet a Karácsonyunk, ha a párunkkal, vagy gyermekeinkkel együtt valamit egyszerűen és gyorsan, kacagva, beszélgetve, jókedvvel, humorral, örömmel összekotyvasztunk, és közben jól

érezzük magunkat.  A boldogság és a szeretet nem a töménytelen ételről szól, sem drága ajándékokról, sem a földöntúli tisztaságtól ragyogó otthonunkról - még egy kicsit porosan és piszkosan is jobban fog az csillogni a szeretettől és jókedvtől, mint a nagytakarítástól... Figyeljük meg idén Karácsonykor,  hogy otthonunk falai visszhangoznak-e a nevetéstől, a jókedvű ünnepléstől, jókívánságainktól, szeretetünk kifejezésétől?  Hiszen csak ez az, ami lényeges.

3.  Csak olyan ajándékot adjunk, melyről őszintén kívánjuk, hogy az aki kapja, nagyon örüljön neki.  Inkább ne “hasznos”, hanem személyes ajándékot adjunk.  Pl. ne vegyünk feleségünknek konyhafelszerelést, vagy lámpát a nappaliba, hanem egy gyönyörű blúzt, hálóinget vagy elbűvölő kölnit.  Ne adjunk férjünknek egy autóriasztót, hanem egy csodálatos pulóvert, pizsamát, vagy egy olyan könyvet, melyre már hónapok óta vágyik.

4.  Olyan ajándékot adjunk, mely nekünk is nagyon  tetszik, és ne olyat, melyet tavaly kaptunk valamelyik rokonunktól, vagy férjünk valamelyik ügyfelétől, ami nem tetszik és szeretnénk tőle megszabadulni...

5.  Az ajándékhoz ne kötődjön  semmilyen elvárás, titkos motívum vagy elkötelezettség.  Például: ne adjunk gyermekünknek hangszert, mert elhatároztuk, hogy jó lenne, ha megtanulna azon játszani.  Az nem feltétel nélküli ajándék!  Sőt, az egyáltalán nem “ajándék”...

Aki önmagát szereti, az kész örömmel adni, és örömének semmi köze sincs ahhoz, hogy mit kap viszonzásul.  A szeretet egy belső fény, amit beleviszünk a kapcsolatainkba, melegség, mely felmelegíti a legmélyebb magányt, varázs, mely megszépíti a mindennapok szürkeségét, bőség, mely gazdagítja a szegénységet, és gyógyszer, mely ápolja és gyógyítja a lelki sérülteket és az egész-ség iránt vágyakozókat.  A szeretet nagylelkű, és nem tartja számon, hogy ki mennyit, és hányszor adott.  Ugyanakkor a szeretet azért ad, mert szeret, és nem azért, hogy valamilyen elvárásnak megfeleljen, sem azért, hogy a másik tegyen érte valamit.

Kedves Olvasóim!  Bánjanak nagyon sok szeretettel önmagukkal is, mert csak akkor lehetnek másokkal szemben is türelmesek és szeretetteljesek.

                                                                                   Sok szeretettel Enüd

vissza a cikkekhez

vissza a hírekhez...