A szervdonáció hazai helyzetéről

Donor és szervhiány, mint magyarországi és világméretű probléma

A Szervkoordinációs Iroda tanulmánya

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint több mint kétszer annyi beteg kerül fel transzplantációs várólistára egy év során, mint ahány beteg lekerül ezen listákról, sikeres szervátültetést követően. A donor- és szervhiány súlyos világméretű problémája Magyarországot is sújtja. A donációs aktivitásban Spanyolország vezet , ehhez képest nálunk viszonylag gyenge az adakozási hajlandóság és kevesen vannak a várólistákon is.
  

Figyelembe véve azt, hogy a várólistán levő betegek számának növekedése meghaladja a rendelkezésre álló szervek számának növekedését, egyre elmélyül a különbség a kereslet és a kínálat között. Ezért további beavatkozások nélkül a várólistán eltöltött átlagos várakozási idő átlaga jelentősen nőhet, amely a beteg és a beültetett szerv túlélését is hátrányosan befolyásolja.

„Akadnak olyan területek az országban, ahonnan nem kerül beteg a várólistára, és bizonyos megyékből évek óta nem érkezik donorjelentés. Nem mindenhol jut elég figyelem a donációra, annak ellenére, hogy a társadalombiztosítás finanszírozza a jelentő intézmény szervdonációhoz kapcsolódó többlet munkáját. Ezen a helyzeten szükséges javítani, hogy minél több rászoruló szervhez juthasson és minden potenciális donort jelentsenek.” – mondta el Mihály Sándor, a Szervkoordinációs Iroda vezetője.

A donorszám növelésére megoldást nyújthat Nyugat-Európai példák alapján is a koordinátori hálózat fejlesztése, vagyis kórházi, vagy donor koordinátorok alkalmazása minden kórházban, ahol donációs potenciál van.

A magyarországi adatok hasonlóak az Egészségügyi Világszervezet és az Európai Unió által közölt adatokhoz.

A fentiek alapján elmondható, hogy egy kiválasztott napon, pl. a mai napon több mint kétszer annyi magyar biztosított vár szervátültetésre transzplantációs várólistán, mint ahány transzplantáció történik egy egész év során.

Magyarországon az agyhalottakból történő szervdonációk száma csökkent az elmúlt két évben (14,7%, majd további 2%-al), illetve kisebb csökkenés prognosztizálható a 2009-es évre is.

Figyelembe véve az összes mérhető szempontot, a megvalósult donorszám kb. fele a lehetségesnek, az elmaradások okai pedig rendkívül sok tényező által befolyásoltak.

„Ennek sajnos az is oka, hogy a hazai lakosság egészségi állapota, és így a halott donorok szerveinek minősége sok esetben nem teszi lehetővé a szervek transzplantációs célú felhasználását.” – folytatta a vezető koordinátor. „Másrészt viszont elmondható, hogy Magyarország nem tudja, és nem használja olyan mértékben fel a rendelkezésre álló szerveket, mint ahogy azt Európa átlagosan teszi. A laikusok sajnos nincsenek tisztában a feltételezett beleegyezés fogalmával, illetve az agyhalálra és szervdonációra vonatkozó szabályokkal. Ezek tisztázása is feladatunk, mert a megértéssel közelebb juthatunk a szervhiány megoldásához.” - összegezte Mihály Sándor.

A legmagasabb donorszám 2005-ben volt (181 agyhalott donor), míg az élődonoros programok szerencsés módon fejlődnek az elmúlt években, és csupán ez képes kompenzálni a halottból történő szervdonációs programok csökkenését. Azonban az élődonációs aktivitás további növelésére is van még lehetőség, illetve esély is, hiszen idén az elmúlt évet is túlszárnyaló eredmény várható év végére.  A többszerv-donációk aránya sajnos nem képes meghaladni a 45%-ot.

Sok hiedelemmel szemben a szervdonációhoz vezető agyhalál diagnózisok döntő többségében nem traumás sérülés áll a háttérben, hiszen az esetek közel kétharmadában agyi érkatasztrófa (agyvérzés, stroke) áll a háttérben, és „csupán” egyharmadban található agysérülés az agyhalál kialakulásának hátterében.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján feltételezhető, hogy ez a különbség tovább fog fokozódni, amely köszönhető a közlekedésbiztonság (légzsákok, körforgalmak) javulása következtében szerencsés módon csökkenő baleseti halálozásnak.

Emellett fontos kiemelni, hogy szervet egyre gyakrabban távolítanak el idősebb donorokból. Ez annak köszönhető, hogy ma több tanulmány is igazolja, hogy a szervre váró beteg jobban jár egy marginális/szub-optimális donorszerv beültetésével, mint a hosszabb várakozással, vagy a szervátültetés elutasításával.

Magyarország a donáció tekintetében az Európai Unió adatai szerint a 16. helyen áll 26 adatközlő ország között az egy millió lakosra számított szervdonációk száma tekintetében, a 2008. éves adatok alapján. 

Ha figyelembe vesszük azt, hogy a feltételezett beleegyezést alkalmazó országokban a szervdonorok száma kb. 30%-al magasabb, mint a donorkártyát alkalmazó országokban, akkor Magyarország hátrébb kerül az összehasonlításban.

A fenti két ábra adatot szolgáltat arról, hogy adott donorszám mellett hogyan alakul a rendelkezésre álló szervkészlet felhasználása. A többszerv-donorok aránya szerint Magyarország (41,2) elmarad az EU átlagtól (66,6), illetve az egy donorból átültetett szervek átlagos száma tekintetében is hasonló különbség igazolható. Ennek sajnos az is oka, hogy a hazai lakosság egészségi állapota, és így a halott donorok szerveinek minősége sok esetben nem teszi lehetővé a szervek transzplantációs célú felhasználását. Másrészt viszont elmondható, hogy Magyarország nem tudja és nem használja olyan mértékben fel a rendelkezésre álló szerveket, mint ahogy azt Európa teszi átlagosan.

A szervdonorok országos száma nem ad információt a donációs aktivitás területi különbségeiről, ezért fontos ismernünk a megvalósult donációk megyei, kórházi adatait is. Az ábra közel nyolc év összesített adatait mutatja, amely alapján látható, hogy az igen aktív Kelet-Magyarországi régió mellett jelentős elmaradás tapasztalható több Dunántúli megyében.

Amikor a donorszám csökkenésről beszélünk, nem szabad elfelejteni, hogy egy országos adat nem mutatja meg a területi különbségeket. 2008-ban számos kórház több donort jelentett és adott, mint a megelőző évben, azonban a visszaesés mértéke nagyobb volt, így ez vezetett az országos adat csökkent eredményéhez.

A szervátültetés évtizedek óta jelen van Magyarországon, sikerrel működik, eddig több mint 6300 beteg életét is megmentve. Egy év során 300-400 átültetés történik, amely szinte rutinná vált a szervátültetést végző sebészek és a mellettük dolgozó szakemberek számára.

Az élő donorok aránya az Európai Unió átlagához képest alacsony, ugyanakkor Dr. Szenohradszky Pál, a Transzplantációs Társaság elnöke kedvező képet rajzolt az élődonoros szervátültetések tapasztalatairól:

„Elmondható, hogy az élődonoros programok szerencsés módon fejlődnek az elmúlt években, és csupán ez képes kompenzálni a halottból történő szervdonációs programok csökkenését. Azonban az élődonációs aktivitás további növelésére is van még lehetőség, illetve esély is, hiszen idén az elmúlt évet is túlszárnyaló eredmény várható év végére.”

„Az élő donáció elősegíthető a lakosság tájékoztatása által, továbbá újabb programok bevezetésével, mint a nem rokon transzplantáció, kereszt donáció, és az ABO inkompatibilis transzplantáció.”

Mit jelent a donor kifejezés?
A magyar köznyelvben is jól ismert donor kifejezés a latin dono szóból származik, ami azt jelenti, én adok, adományozok, ajándékot adok. A donor kifejezés jelentése pontosan: az, aki ad, vagyis adományozó. A "donor" tehát ajándékot ad valakinek. Ajándékot adni nemes, nagylelkű cselekedet. Az ajándékozó jó ember, másoknak jót tesz, örömet szerez.

Szervátültetés vonatkozásában a donor tehát ajándékot ad valakinek, örömet szerez valakinek azzal, hogy valamilyen szervet, vagy szövetet ad magából másnak, hogy annak életét megmentse, illetve könnyebbé, szebbé tegye.

Mit jelent, ha valaki agyhalott (cadaver) donor?
A kadáver szó azt jelenti, hogy halott, holttest. A kadáver donor tehát olyan holttest, amely "adományozza" a szervét transzplantáció céljára. A hatályos jogszabályok és az orvosi gyakorlat Magyarországon dobogó szívű agyhalottakból teszi lehetővé a kadáver donációt. Vagyis ha életében az elhunyt nem tiltotta meg, hogy halála után a még működő, egészséges szerveit gyógyítás céljára (szervátültetésre) felhasználják, akkor adományozó válhat belőle.

Az agyhalál az agy – beleértve az agytörzset is – működésének teljes és visszafordíthatatlan megszűnését jelenti. Leggyakrabban kiterjedt agyvérzés, vagy valamilyen baleset következtében létrejött súlyos agysérülés következtében alakul ki, ilyenkor véglegesen károsodnak az agytörzsben működő, életfontosságú szervek működését szabályozó központok, mint pl. a keringés- és légzés központja.

Az agyhalál kialakulása a szakszerű és korszerű kezelések ellenére sem védhető ki minden esetben: ha nem sikerül kellő mértékben csökkenteni az agy nyomását, annak keringése megszűnik, elzárva a koponyába érkező oxigén és tápanyagok útját. Az ily módon károsodott keringés többé nem helyreállítható.  Az agyhalott ember öntudatlan, a külső környezeti ingerekre nem reagál. Ebben az állapotban a szervek működésének fenntartása gépek és gyógyszerek segítségével ideig-óráig még lehetséges. A légzést a lélegeztető gép működése biztosítja, így elegendő oxigén jut a szívbe, ezáltal egy bizonyos ideig annak működését is fenntartva.

Ez megtévesztő lehet, hiszen a lélegeztető gép által befújt levegő megemeli az elhunyt mellkasát, ez légző mozgásnak tűnhet, a működő keringés következtében a test pedig melegnek, élőnek hathat. A lélegeztető gép működését leállítva a szívműködés is rövid időn belül megszűnik.

Az agyhalál megállapításával az egyén halálának megállapítása történik, ez azonos az egyén hagyományos, köznapi értelemben vett halálával. Az agyhalál megállapítás menete és módja törvény és rendelet által szigorúan szabályozott folyamat, kimondásáért egy háromtagú szakorvosi bizottság felel.

Mit jelent a feltételezett beleegyezés?
Magyarországon az ún. feltételezett beleegyezés elvének erős formája van érvényben. Ez az jelenti, hogy ha valaki életében nem tiltakozott szervei, ill. szövetei szervátültetésre történő felhasználása ellen halála esetén, arról az egyénről azt feltételezzük, hogy ezzel egyetértett, így a szerv-, szövet adományozás megtörténhet. A szervkivétel a hozzátartozók megkérdezése nélkül is végrehajtható. Kivételt képeznek a kiskorúak, akik esetében a törvényes képviselő írásos hozzájárulása szükséges a szervkivételhez.
  
Aki tiltakozni szeretne, az megteheti egyrészt az ún. Országos Transzplantációs Nyilvántartás nevű regiszterben, ennek folyamatához és adminisztrációjához a háziorvosok nyújthatnak segítséget. Másrészt pedig teljes bizonyító erejű magánokiratban is megfogalmazható a tiltakozás.
  
Az orvos számára csak utólagos tájékoztatási kötelezettséget ír elő a jogszabály a szervdonor hozzátartozója felé, ennek ellenére a családtagok elérhetősége esetén legtöbbször megtörténik az előzetes tájékoztatás, melynek során bevonják a döntésbe a hozzátartozókat, hogy támogassák a szervadományozást.
  
Éppen ezért fontos tisztában lennünk annak jelentőségével, hogy Magyarországon minden cselekvőképes nagykorú állampolgár még életében dönthet halála esetére saját szervei sorsáról. Döntésünket osszuk meg a hozzánk közel állókkal még akkor is, ha nehéz erről beszélni, mert bármelyikünk lehet bármelyik oldalon, akár szervet adományozó donor, de akár szervre váró recipiens is. Ha családtagjaink ismerik véleményünket, nem nekik kell meghozni helyettünk hátramaradóként a nehéz és súlyos döntést és viselni annak terhét, ami nem is őket illeti.

Mit jelent az élő donor kifejezés?
Az az élő személy, aki szervet, szövetet adományoz más személybe való átültetés céljából.

Élő személy csak páros szervet, vagy olyan szerv részletét (szervszegment) adományozhatja, amelynek eltávolítása esetén a szerv jelentősebb funkciókiesés nélkül működik tovább (vese, máj vagy tüdő).

Szervet cselekvőképes személy abban az esetben adományozhat, ha a donor
a) egyeneságbeli rokona,
b) egyeneságbeli rokonának testvére,
c) testvére,
d) testvérének egyeneságbeli rokona,
e) vagy bizonyíthatóan szoros érzelmi kapcsolatban állnak egymással.

Ez utóbbi esetben a donor és a recipiens együttes kérelmét a kórházi etikai bizottság vizsgálja meg. A kórházi etikai bizottság akkor járul hozzá a szervkivételhez, ha meggyőződött róla, hogy a donor és a recipiens között szoros érzelmi kapcsolat áll fenn és az adományozás ellenérték nélkül, valamint kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentesen történt. A donor beleegyezését közokiratba kell foglalni.

Milyen típusú szervátültetések léteznek?
Az átültethető szervek közül a szív, tüdő, máj és vékonybél átültetése életmentő beavatkozás, ennek hiányában a beteg meghal, mivel tartósan működő műszerv nincsen.
A veseátültetés nem életmentő beavatkozás, de a transzplantáció után a beteg kétszer olyan hosszan él, mint dialízissel és annál lényegesen olcsóbb, valamint a betegnek sokkal jobb életminőséget biztosít.
A hasnyálmirigy átültetése (általában vesével együtt) csak a beteg életminőségét javítja.
Az összes többi transzplantáció (cornea, csontvelő, porc, csont, ízület(ek), stb.) a szövetátültetés fogalomkörébe tartozik.

A Szervkoordinációs Iroda feladatai, tevékenysége

2007. január 1-én kezdte meg az összes magyarországi szervkivételi riadó szervezését a Szervkoordinációs Iroda az Országos Vérellátó Szolgálat Központjának önálló szervezeti egységeként.

Az Iroda alkalmazásában, a vezető koordinátor irányítása alatt jelenleg 5 fő országos koordinátor látja el a szervezési feladatokat, és biztosítja a non-stop készenlétet. A pécsi, szegedi és debreceni transzplantációs centrumokban 2-2 fő félállású, míg Budapesten 3 fő főállású centrum koordinátor látja el a szervkivétellel és beültetéssel kapcsolatos teendőket. A Szervkoordinációs Iroda – transzplantációs központoktól és donorkórházaktól független szervezetként – a 323/2006.(XII.23.) Korm. rendelet alapján szervdonáció szervezésével összefüggő koordinációs tevékenységet végez.

Az Iroda fogadja a donorjelentéseket, majd a lekérdezett donoradatok alapján első véleményt alkot a donor és a szervek átültetésre való alkalmasságáról. Ezután értesíti a területileg és az egyes szervek vonatkozásában illetékes kivevő centrumokat és megszervezi a szervkivételt. Eközben segíti a kórházat a jogszerű adminisztrációban és donorgondozásban.

A dokumentáció véglegesítését minden dobogó szívű agyhalottból történő donáció vonatkozásában az országos koordinátorok végzik, így nemzeti adatbázist kezelnek a donációs-transzplantációs aktivitásról. Ennek összesített és egyszerűsített adatai az Iroda honlapján is megtekinthetők, letölthetők.
 
A szervkivételek szervezésén kívül a Szervkoordinációs Iroda feladatai közé tartozik még:

Transzplantációs programok Magyarországon 2009-ben

A továbbiakban felsorolt beavatkozások kizárólag transzplantációs várólista alapján nyújtható egészségügyi ellátások körébe tartoznak.

Veseátültetés:
• Budapest, SE, ÁOK, Transzplantációs és Sebészeti Klinika (1973 óta),
• Debrecen, DEOEC, ÁOK, I. sz. Sebészeti Klinika (1991 óta),
• Pécs, PTE, ÁOK, Sebészeti Klinika (1993 óta),
• Szeged, SZTE, ÁOK, Sebészeti Klinika (1979 óta).

A fent említett centrumok mindegyike végez veseátültetést, tehát 2003-ig ez az egyetlen nem országos centrumban végzett szervátültetés, melynek területi illetékességét mind a donorok, mind a recipiensek vonatkozásában szakminisztériumi rendelet alapján a központok határozták meg.
Magyarországon az első szervátültetés 1962. december 21-én történt. Akkor Németh András végezte a veseátültetést élődonorból (a donorműtétet Petri Gábor végezte) a szegedi egyetem Sebészeti Klinikáján. A transzplantáció műtéttechnikailag sikeres volt, a beteg 79 napot élt a műtét után. Ez volt a világon a 38. emberi veseátültetés, és a Rajnától keletre az első.

Szívátültetés:
• Budapest, SE, ÁOK, Ér- és Szívsebészeti Klinika (1992 óta),
• Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet (gyermekszív átültetés 2007 óta)

Az első hazai szívátültetést 1992. január 3-án végezte Szabó Zoltán, a recipiens azóta is jól van.

Májátültetés:
• Budapest, SE, ÁOK, Transzplantációs és Sebészeti Klinika (1995 óta)

Magyarország első emberi májátültetését Szécsény Andor és munkacsoportja végezte a SOTE I. sz. Sebészeti Klinikáján, amely további 4 sikertelen kísérlet, illetve 1987-ben Szegeden egy további műtét követett, míg végül 1995-ben elindult a budapesti májtranszplantációs program Perner Ferenc irányításával.

Kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetés:
• Pécs, PTE, ÁOK, Sebészeti Klinika (1998 óta),
• Budapest, SE, ÁOK, Transzplantációs és Sebészeti Klinika (2004 óta)

Az első kombinált vese- és hasnyálmirigy átültetést a pécsi egyetem Sebészeti Klinikáján Kalmár Nagy Károly végezte 1998-ban.

Tüdőátültetés:
• Bécsi Egyetem, Sebészeti Klinika, Szív- és Mellkassebészeti Osztálya (Allgemeines Krankenhaus) együttműködésben az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet Mellkassebészeti Osztályával magyar donortüdő esetén.

Hasnyálmirigy-szigetsejt beültetés (humán kísérlet):
• Budapest, SE, ÁOK, Transzplantációs és Sebészeti Klinika, miután a szigetsejt izolációt kétoldalú együttműködés alapján a Genfi Egyetemi Kórház Sejtizolációs és Transzplantációs Központja elvégezte.

kapcsolódó téma

vissza