Lisztérzékenység, fontos a korai diagnózis

Mindennapi táplálékunk a liszt, hiszen ez a kenyér, a tészták alapanyaga. Vannak azonban, akik érzékenyek a gliadinra – a búza, rozs, árpa egyik fehérjéjére, ami a lisztérzékenységet okozza.
A lisztérzékenység (orvosi nevén cöliákia) öröklődő hajlamon alapszik. Az ilyen egyén, ha liszteset fogyaszt, a bélnyálkahártyája tönkremegy – ezért képtelen lesz a tápanyagokat megfelelő mennyiségben felszívni, hasmenése jelentkezik. Ennek következtében lefogy, hasa puffadttá válik. Vérszegénység, későbbiekben csontritkulás is kialakulhat.
A csecsemők étrendjébe 6 hónapos kor után javasolt a lisztes ételek bevezetése, csak ezután jelentkezhetnek a tünetek. Ha korábban kap liszteset a baba, fejlődése megállhat, hasmenése olyan súlyos lehet, hogy a csecsemő akár ki is száradhat. A lisztes ételek (kenyérfélék, tejbegríz, keksz, babapiskóta) későbbi, akár egy éves koron túli bevezetése sem óvja meg a gyermeket a cöliákia kialakulásától, de enyhébbek lesznek a panaszok.
A lisztérzékenységet korábban kizárólag a kisgyermekek betegségének tartották, most már tudjuk, hogy felnőtt korban is létrejöhet a lisztérzékenység kiváltotta bélkárosodás. Jelenleg speciális vérvizsgálattal és egy vékonybél nyálkahártya biopsziával lehet igazolni a betegséget.
Kezelésében egyedüli lehetőség a lisztes ételek teljes kihagyása az étrendből. Ilyenkor a panaszok hamarosan elmúlnak, a fejlődés normalizálódik, a felszívódási zavar megszűnik. A diétát egész életen át kell tartani, mert csak így maradhat tünetmentes a beteg. A késői szövődmény, a béldaganat gyakoribb kialakulása is csak így kerülhető el.
Krónikus hasmenés, hasfájás, puffadás esetén gondolhatunk a cöliákiára, különösen, ha valamelyik családtagnál is igazolták a betegséget; ilyenkor forduljunk gasztroenterológus szakorvoshoz a diagnózis megállapítása, illetve a kezelés megbeszélése céljából.

Dr. Hidvégi Edit
gyermekgyógyász

Vissza a Cikkekhez