Biológiai órák, melyek altatnak, felébresztenek és életben tartanak

A szervezet belső környezetének egyensúlyát fenntartó működéseknek számos válfaját és példáját ismerjük, amelyek elengedhetetlenek a testi-lelki jólét fenntartása szempotnjából.

Ha meleg van izzadással hőt adunk le, hogy megőrizzük testhőmérsékletünket, ha hideg van, didergünk és az izommunka által termelt hővel tartjuk melegen belső környezetünket. Az ilyen és ehhez hasonló működésmódok a változásokra adott válaszok, amelyeket testi folyamataink gerjesztenek.

Vannak azonban olyan változások, amelyek elég nagy pontossággal következnek be és ezáltal előre is fölkészülhetünk rájuk. A nappalok és az éjszakák váltakozása ilyen. Ez azt jelenti, hogy 24 órás ciklusokban a világos és a sötét időszakok egymást követő váltakozása a legvalószínűbb eseménysor, amire egyfajta ősi testi bölcsesség formájában testünk előrelátóan alkalmazkodik. Az éjszaka közeledtével például a melatonin nevű hormon kezd megjelenni a vérünkben. Ez alvás-szerű működésmódokat léptet életbe a szervezetünkben akkor is, ha még nincs lehetőségünk aludni,

Mik ezek a működésmódok? Egyik legfontosabb a test belső hőmérsékletének enyhe csökkenése, ami az alvás egyik kedvező feltétele. Másik változás az agy alvásszerű üzemmódba váltása, amit szintén a melatonin indít el. Ennek hatására csökken a látási és a hallási ingerek által gerjesztett agyi véráramlás-fokozódás, ami önmagában egy alváshoz hasonló állapot. A melatonin termelése tehát egy előrelátó alkalmazkodás a szervezet részéről. Már az alvás megjelenése előtt, és annak pontos időzítésétől függetlenül fölkészíti a szervezetet a természetes környezetben sötétséggel jellemezhető periódusra. A melatonin csak egyike azoknak a hormonoknak, amelyek a napszaktól függően ürülnek a vérünkbe. Ezek a napszakfüggő hormonfelszabadulások 24 órás biológiai ritmusok kifejeződései, és meglehetősen makacsul ragaszkodnak a nekik megfelelő felszabadulási mintázathoz. A kortizol például az ébrenlétre készíti föl a szervezetet és már az alvás utolsó óráiban elkezd termelődni az ébredés elérésének megkönnyítése érdekében.

Az említett biológiai ritmusok egy központi biológiai órának engedelmeskednek, amely óra a köztiagyban, a látóidegek kereszteződése fölött található meg minden emlősben. Ebben az órában olyan idegsejtek találhatóak, amelyek egyes génjei 24 órás aktivitási mintázatot mutatnak, ezáltal vezérelve a szervezet 24 órás ritmusait. Bár meglehetősen jól működő stabil óráról van szó, mégis vannak olyan tényezők, amelyek képesek befolyásolni a pontosságát. Ilyen hatás az erős fény, ami napszaktól függő hatást fejt ki: este késlelteti az órát, azt jelezve neki, hogy még mindig nappal van, reggel pedig sietteti, azt jelezve, hogy már jócskán nappal van. A fény egyébként képes gátolni az esti vagy éjszakai melatonintermelést.

A biológiai ritmusaink stabilitása és az azokkal való összhang elengedhetetlenek a testi és lelki jóllétünk szempontjából. Márpedig manapság, a korlátlanul hozzáférhető világítás korában ez egyáltalán nem egyszerű kihívás. Dönteni kell a nem megfelelő időben való cselekvés lehetősége és a pihenés között, naponta, pillanatról-pillanatra. A biológiai idővel való rendszeres visszaélésnek számos egészségkárosító hatása lehet: depresszió, szorongás, kimerültség, szív-érrendszeri zavarok, emésztési zavarok vagy akár daganatos megbetegedések. Éljünk tehát saját ritmusunknak megfelelően!

Dr. Bódizs Róbert
Semmelweis Egyetem
Magatartástudományi Intézet

Vissza a Cikkekhez